4.fejezet-Where are you?

Hát megjöttem a frissel. Vivivel való fogadásunk miatt hamarabb xD. De Vivi még ne örülj mert amiért te gonoszkodtál Alexandrán (értsd:Nem hoztad össze Alexéket xD ) ezért én is gonoszkodom "gonosz vigyor" xD.  KOMIHATÁR:4 Bocsi mindenkinek. Azért remélem nem utáltok. De sztem ha a végére értek megfogtok utálni. elég rövidke is lett. Szóval triplán kérek bocsit:azért mert komi határ,mert rövid lett és mert gonosz vagyok. Na Natalie most mondhatod hogy a diák túlszárnyalta a tanárát xD de te sem vagy semmi és jó tanárom volt ^^.A fejezet végén pár kép az "ideiglenes" szereplőkről. Na befogom és nektek jó olvasást hozzá. 



*Hayley*

Lebegtem a tudatlanság nagy tengerében. Még még éreztem ahogy elernyedt testem felemelik.Az ember azt hinné hogyha leütik baseball ütővel fáj,de nem. Utólag biztos fájni fog,ha lesz utólag,de most nem. Nem éreztem semmit csak a megnyugtató csendet és feketeséget.Valahol legbelül reméltem hogy felébredek de most csak egy dolog járta át lényemet:a nyugalom. Úgy éreztem hogy nem akarok felkelni. Hisz mi vár rám a nagy világban? Persze élni szeretnék,sose voltam se depis,se semmi ilyesmi. De őszintén szólva nagyon is jól éreztem magam most itt és eszem ágába se volt hogy fel kelljek.De tudtam hogy muszáj. Tudtam hogy nem csak véletlen volt hogy leütöttek. Tudtam hogy nem csak azt akarja hogy elájuljak,hanem megakar ölni.


*Steven*

Egész úton hazafelé rossz érzésem volt.Nem értettem okát. Legírhatatlan érzés volt amit éreztem. Lelki szemeim előtt lejátszódott pár lehetőség de nagyon reméltem hogy csak az ördögöt festem a falra.Elmélkedésemből a telefonom hangja ébresztett ki.
-Halló -szóltam bele unottan.
-Helló édes -szólt bele egy nyávogós hang. "Jaj ne már csak ő hiányzott."-forgattam meg szemeim.
-Veronica-próbáltam kedves lenni-mit akarsz?-tértem a lényegre.
-Ó hát semmi egyebet csak -itt sóhajtott-tudod van az a bál féleség ahova a lányoknak kell meghívnia a fiukat...szóval...eljönnél velem?-hallatszott hangján hogy ideges.
-Ahm...-gondolkoztam.
-Kérlek szépen,tudod utolsó pillanatban kell párt találnom mert szakítottam a barátommal és így ésszerűen vele nem mehetek.-sóhajtott. Megsajnáltam.
-Hát...okés.-sóhajtottam én is.
-Juj Steven nagyon köszi. Majd akkor a suliban beszélünk. Szia.-hallatszott hangján hogy mosolyog.
-Szia-nyomtam ki. Majd nem bajlódva telefonommal odadobtam az anyósülésre.De ismét csörgött. Jaj hagyjanak már békén.
-Haló?-szóltam bele.
-Helló Stev. Luke vagyok.-egyből jobb kedvbe derültem. Mióta Hayley Luke-kal barátkozik azóta nagyon jó haverok vagyunk.
-Hello Luke. Mizu?-kérdeztem.
-Semmi különös. Figyu át tudnál jönni egy kicsit? -kérdezte.
-Persze. Nincs úgyse semmi dolgom.Csak felhívom anyám hogy nem megyek haza.
-Okés. Köszi. Na csá-nyomta ki.Én gyors tárcsáztam anyát.
-Szia anya figyu később érek haza átszaladok egy haverhoz.
-Oké. Siess. Szia-nyomta ki. Én gyors irányt váltottam Luke-ék háza felé. Míg bekapcsoltam egy pörgős számot.
Leparkoltam Luke-ék háza előtt majd bekopogtam.
-Ki az? -kérdezett egy női hang.
-Luke egyik barátja.-szóltam be. Az ajtó kinyílt és egy 40 év körüli nő állt előttem.
-Csókolom.Luke?-kérdeztem.
-Ugyan nyugodtan tegez. Hayley bátyja vagy,ugye?-fürkészett nagy szemekkel.
-Igen és rendben. Steven-nyújtottam kezet.
-Hayley is tegezhet szóval te is-mosolygott-Teresa-fogadta el kéz nyújtásom. -Gyere csak be.-tárta ki az ajtót.
-Luke megjött Steven-kiabált fel az emeletre.
-Okés-jött le a válasz majd gyors letrappolt a lépcsőn.
-Hé Stev.-intett ide.
-Hello Haver.
-Na gyere fel-tessékelt felfelé majd bevezetett a szobájába.
-Szóval...miről lenne szó?-tértem a lényegre.
-Csak annyi hogy  elfogadtad Veronica meghívását a bálra?-kérdezte.
-Öhm...igen...de te honnan tudsz erről?-kérdeztem összevont szemöldökkel.
-A bátyám a volt pasija.-mondta. Nekem meg leesett az állam.
-Ó...akkor most...a bátyád pipa mi?-mosolyogtam bár fogalmam sincs miért.
-Az az. De vissza akarja szerezni. Csak egy a gond. A csajszi beléd szerelmes. -nézett fel a plafonra. Én meglepődtem. Ekkor az ajtó nyitódott majd egy fiú sietett be rajta.
-Heló.-nyújtott kezet idegesen.
-Helló.Steven-fogadtam el.
-Tudom ki vagy. Beléd szerelmes Veronika.Travis vagyok. Veronika volt pasija.
-Értem. Haver bocs nem tudtam.
-Á...semmi baj de légyszíves tegyél meg nekem egy sziveséget-vált a keményből könyörgővé az arca.
-Hát...-gondolkodtam.
-Kérlek haver. Nagyon fontos nekem Veronika. Fogd fel úgy hogy, mivel Luke tesója vagyok neki teszel segítséget, vagy még jobb Haylenek. Na?-
-Attól függ miről van szó.
-A bálon kérlek viselkedj úgy hogy megutáljon téged.
-Hát...oké megteszem.
-Á köszönöm haver.-ölelt meg. Én nem kicsit meglepődtem, Luke meg csak nevetett.
-Nincs mit. De most mennem kell.-köszöntem el. Mindkét fiúval kezet fogtam majd elindultam haza.
Hazaérve furcsa mód nem láttam Hayley kocsiját. Pedig ilyenkor már itthon szokott lenni.
-Helló család.-köszöntem hangosan hogy mindenki meghallja majd a konyha felé vettem az irányt ahol anya épp valamit főzött.
-Hayley?-dőltem neki a pultnak majd egy almáért nyúltam.
-Nem tudom. Lehet még iskolába.-vont vállat anya.
-Oké,felmentem-intettem oda majd felszaladtam a szobámba.


                                                                                            ................................


6 óra van és Hayley még mindig nem jött haza. Anya és apa meg persze én is sőt,a mindig mindent lazán vevő Stephanie és Lucy is idegesek voltak. Lent ültünk a nappaliba.
-Felhívom a rendőrséget.-állt fel kétség beesetten anya de apa visszarántotta.
-Drágám nem kéne. Lehet hogy csak átment valamelyik barátjához. De hívd fel az iskolát és Alisha-t meg Luke-ot.-próbált apa keménynek tűnni de látszott rajta hogy nagyon aggódik Hayleyért


*Hayley*

A nyugalmamnak természetesen nem soká vége lett mert éreztem ahogy a fájdalom egyre jobban hatalmasodik el rajtam. Fájt,iszonyatosan. Borzalmas volt. Éreztem szívem erős lüktetését. Ahogy lelassul a szívverésem és éreztem már hogy itt a vége.




*Stephanie*


Féltem. Féltem hogy elveszítem Hayleyt. Féltem hogy baja esett.A rendőrök azt mondták tegnap hogyha ma délig nem ér haza hívjuk őket.Ekkor csapódott az ajtó és bennem a remény lángja újra éledt. Gyors felpattantam ágyamról és lesiettem a lépcsőn de csak a rendőrség jött. Kétség beesetten néztem rájuk.


*Lucy*
Másnap van már és az esély hogy jól van egyre kevesebb. A barátainál biztos nincsen ergo,valami baja esett.Hirtelen nyílt az ajtó és én könnyes szemeim gyors megtörölve siettem le a lépcsőn. Hátha Hayley,de nem,a rendőrök volt és az arcukról semmi jó nem tükröződött.
-Jó napot. Van valami hír Hayleről?-futott ide anya kétség beesetten.
-Van.
-És mi? -izgult apa.
-Van egy jó,és egy rossz hírünk. A jó hír hogy megtaláltuk a rossz meg az hogy-itt elcsuklott a hangja.


Kérlek ne öljetek meg. xD. Tudom hogy gonosz vagyok szóval ezt már nem kell hangoztatni."És van egy jó hírem meg egy rossz hírem,a jó hír az hogy ti döntitek el mikor lesz friss a rossz meg az hogy KOMIHATÁR! Sajnálom de nagyon szeretném tudni a véleményeteket és az nem elég hogy 1-2 ember komizik. Bocsi. A komi határ : 4
Mégegyszer bocsi.

Képek a fejihez:

Travis:

Veronica: