3.fejezet

Na meg is jöttem. Különösebb hozzáfűznivalom nincs. Jó olvasást. KOMIKAT KÉREK :D.
Az esetleges helyesírási hibákért elnézést kérek. Már rám is este van :D



Gyorsan szeltem át az iskola folyosóit.A cipőm kopogott a tiszta,de valahol mégis koszos padlón.A nyugodt sétámból már már sietős trappolás lett."Siess Hayley,siess!"-bíztattam magam.
-Bocsánat-fordultam hátra hogy elnézést kérjek azért hogy fellöktem.Nem volt jó ötlet. Éreztem ahogy a föld kicsúszik a lábam alól majd felváltja a kis fájdalom ami a seggre esés miatt jött.
-Semmi gond-mondta két nevetés közt.-Ez mindent megér.-állt elém Luke. Tőlem csak egy prüszkölés futotta hogy azzal is kisöpörje a most már kócos hajam a szememből.
-Haha,nagyon vicces,segítenél?-nyújtottam a kezem.
-Aha,persze-mosolyogott majd elsétált mögém."Mi van?Most meg mi a francot csinál?"-néztem a hátam mögé.Nem mondom kicsit se cikis hogy itt ülök.De visszatérve: Luke a hátam mögött lévő iskolatáskához ment,valószínűleg abba buktam fel,majd arrébb rakta.Majd mint aki jól végezte dolgát visszajött elém és zsebre dugta a kezét.
-Tessék,most már még egyszer tuti nem buksz fel benne.-mosolygott.Nekem meg csak egy kérdésem volt:Tényleg ilyen idióta vagy csak teteti?
-Te vad barom nem abba kell segíteni.Segíts már felállni-lepett el egy pillanatra a vörös köd. Hisz ő itt poénkodik én meg mindjárt elkések.
-Aki így beszél velem?-tetette a durcást.
-Sajnálom...nem tudom mi van velem mostanában...elég sokszor dühbe gurulok..bocsi-néztem rá komolyan.Ő egy percig viszonozta a pillantást majd elmosolyodott és felsegített.
-És most siess töri órára mert elkésel-emelte fel a táskám és a hátamra rakta.Én meg teljesen megdöbbentem.
-Hűha,hozzá tudnák szokni hogy ilyen illedelmes vagy-kuncogtam.
-Haha. Na húztam órára.Ebédnél találkozunk -ment be a terembe. Én gyors az órámra pillantottam majd futva meg tettem a maradék távot. Láss csodát pont csengetésre értem be.
-Sajnálom Mr.Farrel a késést csak...-itt szavak után kutattam-nem találtam parkoló helyett-hazudtam.Most egyáltalán nem fogott el az az érzés ami szokott lenni hogy bűntudatom lenne azért hogy hazudtam valakinek. Hisz utálom,ő is utál.Most miért ne hazudhatnák neki?
-Semmi gond Cassandra-mosolygott. Én a név hallatán meg borzongtam.Nem szerettem ha így hívnak és ő ezt pontosan tudta- de többé ne forduljon ilyen elő.Érthető?
-Igen-próbáltam én is egy mosolyt varázsolni a arcomra. Ami mondhatom eléggé fagyosra sikeredett.Lassan a helyemre kullogtam majd gyors oda mosolyogtam a mellettem ülő Mirandának.Egész órán magamon éreztem titkon lopott csúnya pillantásait Mr.Farrelnek.Nem értem hogy miért még ő van felakadva.Nem őt erőszakolta meg az egókirály fiacskája.Nekem mit kellett volna tennem? Tűrnöm? Vagy csak úgy nem megtörténté tenni a dolgokat?Ezek után még azt várja hogy csak úgy szépen visszaszaladok a fiához? Azt lesheti.
-Mrs.Smith figyelünk?-emelte fel szemöldökét. Miért kell neki mindig engem így meg szólítania? Miért nem lehet mint a többieket egyszerűen a kereszt nevükön szólítani? De tudod mit? Ez a legkisebb gondom.
-Igen Mr.Farrel.-játszottam az illedelmes és szorgos kis lánykát.
-Akkor mit mondtam?-lépett egyre közelebb majd megállt az asztalom előtt és komor ábrázattal figyelt.
-Ahm...-jöttem zavarba. És ez az a pont amikor rá kellett jönnöm hogy vesztettem.Fogalmam sincs mit mondott akármennyire is próbáltam visszaemlékezni. Hátha.
-Szóval?-emelte fel szemöldökét. Én inkább meg se szólaltam csak zavartan néztem összevissza hátha elmegy és valaki mástól kérdezz valamit.De nem tette. Mit is vártam? Milyest van egy kicsi rés ahhoz hogy alám tegyen,megteszi.Jellemző.
-Én...nem...tudom - zavartan bámultam a távolba rekedtes hanggal.
-Gondoltam-nézett nagyon lenézően és nálam elszakadt az a bizonyos cérna. Túl régóta keseríti meg az életem. Elég! Többet nem hagyom magam!
-Nem hiszem hogy magának kéne lenézőnek lennie velem.-löktem oda fél vállról.
-Tessék?-fordult meg nagyon meglepődött képpel.
-Jól hallotta.
-Mégis mi alapon merészelsz így visszaszájalni Cassandra!-kezdett dühbe gurulni.
-Nem vagyok Cassandra! A nevem Hayley! És igen is van hozzá alapom hogy haragudjak magára. El kell viselnem ahogy minden óráján belém köt és megkeseríti az életem plusz még maga van fennakadva azon hogy szakítottam az egós sztár sportoló fiacskájával! Mégis mit várt,hogy csak úgy a karjaiba vissza szaladok azok után hogy megerőszakolt ?!-ordítottam magamból kikelve míg könnyeim megállíthatatlanul potyogtak. Az osztálynak leesett az álla. Most kapcsoltam hogy végülis mit csinálok. Én most tényleg egy tanár fejét osztogatom?
-Ne merészeld szádra venni a fiam! Egyáltalán hogy van merszed így beszélni velem?! Azonnal az igazgatói irodába. Ne várd hogy ezt csak úgy megúszod -szűrte a fogai közt. Ha a pillantásával ölni tudott volna,én már rég halott lennék.



                                                                                              .......................

-Csodálkozom Hayley hogy itt vagy. Hisz te mindig is jó lány voltál,sose feleseltél,sohase keveredtél bajba.-beszélt furcsa magyar akcentussal az igazgató úr.
-Kioktatott az egész osztály előtt,sőt...leordibálta a fejem. Én egyenrangúan bánok az összes diákkal de igazságosnak tartom a kicsapást.-miiiiiii? Na ne. Kicsapás?
-Nem hiszem hogy szükséges ez. Hayley egy tisztelet tudó diák. Még ha ez most nem is tanúsította. Az igazságos megoldás a büntetés. Amúgy is...nem hiszem hogy hazugságokat mondott volna...ugye?-hajolt közelebb és én éreztem hogy nyert ügyem van.Még ha a büntetés is,de legalább nem kirúgás.
-Mi...ugye nem gondolja igazgató úr hogy én másképp bánok Hayleyvel a fiam miatt. Igen az tényleg igaz hogy a fiam megerőszakolta és ezért már nem győztem bocsánatot kérni, még ha nem is az én hibám.Egy szónak száz a vége igazgatóúr. Nem bánok másképp Hayleyvel mint a többi diákkal -mondta képébe hazudva az igazgatónak. Hogy hogy tud valaki így hazudni?
-Rendben...de akkor se csapjuk ki Hayleyt

                                                       ................................

Épp Rihanna ment amitől muszály volt nekem is énekelnem,amikor viszont leállt a kocsi.
-Na ne. Ilyen nincs.-mérgelődtem majd míg bírtam gyors lementem az út széléről.Kifogyott a benzin.Szuper.
-Mennyi szerencsétlenség ér még ma?Hogy az a......-szidkozodtam volna de a távolból egy férfi alakját baseball ütővel vettem észre ahogy felém közelít.
-Rég találkoztunk Hayley-szólt rekedtes hangján az idegen majd nekem az utolsó emlékem az hogy felemeli a baseball ütőt és nekem elsötétül minden.


Gonosz vagyok? Hát igen...eléggé :D Komikat kérek.