Mi van veletek? (Ha nem érkeznek válaszok akkor bezárom {Sajnálom} )

Komolyan mondom emberek mi bajotok van? Nem akarok senkit se megbántani ezzel a kis bejegyzéssel de őszintén szólva nagyon rosszul esik hogy nem írtok komit. Kérdem én: Olyan rossz lett? Mert ha igen akkor mondjátok vagy valami. Nem fogok senkinek se visszatámadni. Elfogadom a kritikát. Sajnálom hogy komi határt szabtam ki de 1. kevés az időm is és így gondoltam kicsit időt nyerhetek (ez az ötlet ahogy látszik be is vállt : ( ).
2.az h. szeretném tudni a véleményeteket és nem úgy h. be kell jelentenem 1-2 embernek msnen hogy van friss és mondani hogy írjon komit. Azt se mondhatjátok hogy a 4 komi olyan sok,mert nem az. Nem is késtem annyit vele szóval vagy az van hogy lusták vagytok komit írni ,vagy az hogy olyan rosszul írok. Mint legtöbben szerintem sejthetitek milyen ha az írónak sose jön visszajelzés,és hogy milyen elkeserítő ez. Aki szokott komit írni ne vegye magára (az az 1-2 ember) . Szóval szeretném erről is hallani a véleményeteket. mert akármennyire is szeretem ezt a blogot ha nem jön visszajelzés kénytelen leszek bezárni. Sajnálom ha valakit megbántottam,de ez az én véleményem. 

4.fejezet-Where are you?

Hát megjöttem a frissel. Vivivel való fogadásunk miatt hamarabb xD. De Vivi még ne örülj mert amiért te gonoszkodtál Alexandrán (értsd:Nem hoztad össze Alexéket xD ) ezért én is gonoszkodom "gonosz vigyor" xD.  KOMIHATÁR:4 Bocsi mindenkinek. Azért remélem nem utáltok. De sztem ha a végére értek megfogtok utálni. elég rövidke is lett. Szóval triplán kérek bocsit:azért mert komi határ,mert rövid lett és mert gonosz vagyok. Na Natalie most mondhatod hogy a diák túlszárnyalta a tanárát xD de te sem vagy semmi és jó tanárom volt ^^.A fejezet végén pár kép az "ideiglenes" szereplőkről. Na befogom és nektek jó olvasást hozzá. 



*Hayley*

Lebegtem a tudatlanság nagy tengerében. Még még éreztem ahogy elernyedt testem felemelik.Az ember azt hinné hogyha leütik baseball ütővel fáj,de nem. Utólag biztos fájni fog,ha lesz utólag,de most nem. Nem éreztem semmit csak a megnyugtató csendet és feketeséget.Valahol legbelül reméltem hogy felébredek de most csak egy dolog járta át lényemet:a nyugalom. Úgy éreztem hogy nem akarok felkelni. Hisz mi vár rám a nagy világban? Persze élni szeretnék,sose voltam se depis,se semmi ilyesmi. De őszintén szólva nagyon is jól éreztem magam most itt és eszem ágába se volt hogy fel kelljek.De tudtam hogy muszáj. Tudtam hogy nem csak véletlen volt hogy leütöttek. Tudtam hogy nem csak azt akarja hogy elájuljak,hanem megakar ölni.


*Steven*

Egész úton hazafelé rossz érzésem volt.Nem értettem okát. Legírhatatlan érzés volt amit éreztem. Lelki szemeim előtt lejátszódott pár lehetőség de nagyon reméltem hogy csak az ördögöt festem a falra.Elmélkedésemből a telefonom hangja ébresztett ki.
-Halló -szóltam bele unottan.
-Helló édes -szólt bele egy nyávogós hang. "Jaj ne már csak ő hiányzott."-forgattam meg szemeim.
-Veronica-próbáltam kedves lenni-mit akarsz?-tértem a lényegre.
-Ó hát semmi egyebet csak -itt sóhajtott-tudod van az a bál féleség ahova a lányoknak kell meghívnia a fiukat...szóval...eljönnél velem?-hallatszott hangján hogy ideges.
-Ahm...-gondolkoztam.
-Kérlek szépen,tudod utolsó pillanatban kell párt találnom mert szakítottam a barátommal és így ésszerűen vele nem mehetek.-sóhajtott. Megsajnáltam.
-Hát...okés.-sóhajtottam én is.
-Juj Steven nagyon köszi. Majd akkor a suliban beszélünk. Szia.-hallatszott hangján hogy mosolyog.
-Szia-nyomtam ki. Majd nem bajlódva telefonommal odadobtam az anyósülésre.De ismét csörgött. Jaj hagyjanak már békén.
-Haló?-szóltam bele.
-Helló Stev. Luke vagyok.-egyből jobb kedvbe derültem. Mióta Hayley Luke-kal barátkozik azóta nagyon jó haverok vagyunk.
-Hello Luke. Mizu?-kérdeztem.
-Semmi különös. Figyu át tudnál jönni egy kicsit? -kérdezte.
-Persze. Nincs úgyse semmi dolgom.Csak felhívom anyám hogy nem megyek haza.
-Okés. Köszi. Na csá-nyomta ki.Én gyors tárcsáztam anyát.
-Szia anya figyu később érek haza átszaladok egy haverhoz.
-Oké. Siess. Szia-nyomta ki. Én gyors irányt váltottam Luke-ék háza felé. Míg bekapcsoltam egy pörgős számot.
Leparkoltam Luke-ék háza előtt majd bekopogtam.
-Ki az? -kérdezett egy női hang.
-Luke egyik barátja.-szóltam be. Az ajtó kinyílt és egy 40 év körüli nő állt előttem.
-Csókolom.Luke?-kérdeztem.
-Ugyan nyugodtan tegez. Hayley bátyja vagy,ugye?-fürkészett nagy szemekkel.
-Igen és rendben. Steven-nyújtottam kezet.
-Hayley is tegezhet szóval te is-mosolygott-Teresa-fogadta el kéz nyújtásom. -Gyere csak be.-tárta ki az ajtót.
-Luke megjött Steven-kiabált fel az emeletre.
-Okés-jött le a válasz majd gyors letrappolt a lépcsőn.
-Hé Stev.-intett ide.
-Hello Haver.
-Na gyere fel-tessékelt felfelé majd bevezetett a szobájába.
-Szóval...miről lenne szó?-tértem a lényegre.
-Csak annyi hogy  elfogadtad Veronica meghívását a bálra?-kérdezte.
-Öhm...igen...de te honnan tudsz erről?-kérdeztem összevont szemöldökkel.
-A bátyám a volt pasija.-mondta. Nekem meg leesett az állam.
-Ó...akkor most...a bátyád pipa mi?-mosolyogtam bár fogalmam sincs miért.
-Az az. De vissza akarja szerezni. Csak egy a gond. A csajszi beléd szerelmes. -nézett fel a plafonra. Én meglepődtem. Ekkor az ajtó nyitódott majd egy fiú sietett be rajta.
-Heló.-nyújtott kezet idegesen.
-Helló.Steven-fogadtam el.
-Tudom ki vagy. Beléd szerelmes Veronika.Travis vagyok. Veronika volt pasija.
-Értem. Haver bocs nem tudtam.
-Á...semmi baj de légyszíves tegyél meg nekem egy sziveséget-vált a keményből könyörgővé az arca.
-Hát...-gondolkodtam.
-Kérlek haver. Nagyon fontos nekem Veronika. Fogd fel úgy hogy, mivel Luke tesója vagyok neki teszel segítséget, vagy még jobb Haylenek. Na?-
-Attól függ miről van szó.
-A bálon kérlek viselkedj úgy hogy megutáljon téged.
-Hát...oké megteszem.
-Á köszönöm haver.-ölelt meg. Én nem kicsit meglepődtem, Luke meg csak nevetett.
-Nincs mit. De most mennem kell.-köszöntem el. Mindkét fiúval kezet fogtam majd elindultam haza.
Hazaérve furcsa mód nem láttam Hayley kocsiját. Pedig ilyenkor már itthon szokott lenni.
-Helló család.-köszöntem hangosan hogy mindenki meghallja majd a konyha felé vettem az irányt ahol anya épp valamit főzött.
-Hayley?-dőltem neki a pultnak majd egy almáért nyúltam.
-Nem tudom. Lehet még iskolába.-vont vállat anya.
-Oké,felmentem-intettem oda majd felszaladtam a szobámba.


                                                                                            ................................


6 óra van és Hayley még mindig nem jött haza. Anya és apa meg persze én is sőt,a mindig mindent lazán vevő Stephanie és Lucy is idegesek voltak. Lent ültünk a nappaliba.
-Felhívom a rendőrséget.-állt fel kétség beesetten anya de apa visszarántotta.
-Drágám nem kéne. Lehet hogy csak átment valamelyik barátjához. De hívd fel az iskolát és Alisha-t meg Luke-ot.-próbált apa keménynek tűnni de látszott rajta hogy nagyon aggódik Hayleyért


*Hayley*

A nyugalmamnak természetesen nem soká vége lett mert éreztem ahogy a fájdalom egyre jobban hatalmasodik el rajtam. Fájt,iszonyatosan. Borzalmas volt. Éreztem szívem erős lüktetését. Ahogy lelassul a szívverésem és éreztem már hogy itt a vége.




*Stephanie*


Féltem. Féltem hogy elveszítem Hayleyt. Féltem hogy baja esett.A rendőrök azt mondták tegnap hogyha ma délig nem ér haza hívjuk őket.Ekkor csapódott az ajtó és bennem a remény lángja újra éledt. Gyors felpattantam ágyamról és lesiettem a lépcsőn de csak a rendőrség jött. Kétség beesetten néztem rájuk.


*Lucy*
Másnap van már és az esély hogy jól van egyre kevesebb. A barátainál biztos nincsen ergo,valami baja esett.Hirtelen nyílt az ajtó és én könnyes szemeim gyors megtörölve siettem le a lépcsőn. Hátha Hayley,de nem,a rendőrök volt és az arcukról semmi jó nem tükröződött.
-Jó napot. Van valami hír Hayleről?-futott ide anya kétség beesetten.
-Van.
-És mi? -izgult apa.
-Van egy jó,és egy rossz hírünk. A jó hír hogy megtaláltuk a rossz meg az hogy-itt elcsuklott a hangja.


Kérlek ne öljetek meg. xD. Tudom hogy gonosz vagyok szóval ezt már nem kell hangoztatni."És van egy jó hírem meg egy rossz hírem,a jó hír az hogy ti döntitek el mikor lesz friss a rossz meg az hogy KOMIHATÁR! Sajnálom de nagyon szeretném tudni a véleményeteket és az nem elég hogy 1-2 ember komizik. Bocsi. A komi határ : 4
Mégegyszer bocsi.

Képek a fejihez:

Travis:

Veronica:

Új blog

Na szóval arról lenne szó hogy ismét új blogot nyitottam. Épp meséltem Flóónak hogy szeretnék egy -na nem mondom el milyen blogot mert lelövöm a poént xD- és ő mondta hogy szívesen segít szóval megkockáztatva megcsináltuk : D. Nagyon örülnék ha benéznétek, írnátok a bevezetőhöz vagy ha tetszik akkor rendszeres olvasók lennétek : D.

Link: http://theglance-elenabellsandfloo.blogspot.com/

Millió puszi.:ElenaBells

3.fejezet

Na meg is jöttem. Különösebb hozzáfűznivalom nincs. Jó olvasást. KOMIKAT KÉREK :D.
Az esetleges helyesírási hibákért elnézést kérek. Már rám is este van :D



Gyorsan szeltem át az iskola folyosóit.A cipőm kopogott a tiszta,de valahol mégis koszos padlón.A nyugodt sétámból már már sietős trappolás lett."Siess Hayley,siess!"-bíztattam magam.
-Bocsánat-fordultam hátra hogy elnézést kérjek azért hogy fellöktem.Nem volt jó ötlet. Éreztem ahogy a föld kicsúszik a lábam alól majd felváltja a kis fájdalom ami a seggre esés miatt jött.
-Semmi gond-mondta két nevetés közt.-Ez mindent megér.-állt elém Luke. Tőlem csak egy prüszkölés futotta hogy azzal is kisöpörje a most már kócos hajam a szememből.
-Haha,nagyon vicces,segítenél?-nyújtottam a kezem.
-Aha,persze-mosolyogott majd elsétált mögém."Mi van?Most meg mi a francot csinál?"-néztem a hátam mögé.Nem mondom kicsit se cikis hogy itt ülök.De visszatérve: Luke a hátam mögött lévő iskolatáskához ment,valószínűleg abba buktam fel,majd arrébb rakta.Majd mint aki jól végezte dolgát visszajött elém és zsebre dugta a kezét.
-Tessék,most már még egyszer tuti nem buksz fel benne.-mosolygott.Nekem meg csak egy kérdésem volt:Tényleg ilyen idióta vagy csak teteti?
-Te vad barom nem abba kell segíteni.Segíts már felállni-lepett el egy pillanatra a vörös köd. Hisz ő itt poénkodik én meg mindjárt elkések.
-Aki így beszél velem?-tetette a durcást.
-Sajnálom...nem tudom mi van velem mostanában...elég sokszor dühbe gurulok..bocsi-néztem rá komolyan.Ő egy percig viszonozta a pillantást majd elmosolyodott és felsegített.
-És most siess töri órára mert elkésel-emelte fel a táskám és a hátamra rakta.Én meg teljesen megdöbbentem.
-Hűha,hozzá tudnák szokni hogy ilyen illedelmes vagy-kuncogtam.
-Haha. Na húztam órára.Ebédnél találkozunk -ment be a terembe. Én gyors az órámra pillantottam majd futva meg tettem a maradék távot. Láss csodát pont csengetésre értem be.
-Sajnálom Mr.Farrel a késést csak...-itt szavak után kutattam-nem találtam parkoló helyett-hazudtam.Most egyáltalán nem fogott el az az érzés ami szokott lenni hogy bűntudatom lenne azért hogy hazudtam valakinek. Hisz utálom,ő is utál.Most miért ne hazudhatnák neki?
-Semmi gond Cassandra-mosolygott. Én a név hallatán meg borzongtam.Nem szerettem ha így hívnak és ő ezt pontosan tudta- de többé ne forduljon ilyen elő.Érthető?
-Igen-próbáltam én is egy mosolyt varázsolni a arcomra. Ami mondhatom eléggé fagyosra sikeredett.Lassan a helyemre kullogtam majd gyors oda mosolyogtam a mellettem ülő Mirandának.Egész órán magamon éreztem titkon lopott csúnya pillantásait Mr.Farrelnek.Nem értem hogy miért még ő van felakadva.Nem őt erőszakolta meg az egókirály fiacskája.Nekem mit kellett volna tennem? Tűrnöm? Vagy csak úgy nem megtörténté tenni a dolgokat?Ezek után még azt várja hogy csak úgy szépen visszaszaladok a fiához? Azt lesheti.
-Mrs.Smith figyelünk?-emelte fel szemöldökét. Miért kell neki mindig engem így meg szólítania? Miért nem lehet mint a többieket egyszerűen a kereszt nevükön szólítani? De tudod mit? Ez a legkisebb gondom.
-Igen Mr.Farrel.-játszottam az illedelmes és szorgos kis lánykát.
-Akkor mit mondtam?-lépett egyre közelebb majd megállt az asztalom előtt és komor ábrázattal figyelt.
-Ahm...-jöttem zavarba. És ez az a pont amikor rá kellett jönnöm hogy vesztettem.Fogalmam sincs mit mondott akármennyire is próbáltam visszaemlékezni. Hátha.
-Szóval?-emelte fel szemöldökét. Én inkább meg se szólaltam csak zavartan néztem összevissza hátha elmegy és valaki mástól kérdezz valamit.De nem tette. Mit is vártam? Milyest van egy kicsi rés ahhoz hogy alám tegyen,megteszi.Jellemző.
-Én...nem...tudom - zavartan bámultam a távolba rekedtes hanggal.
-Gondoltam-nézett nagyon lenézően és nálam elszakadt az a bizonyos cérna. Túl régóta keseríti meg az életem. Elég! Többet nem hagyom magam!
-Nem hiszem hogy magának kéne lenézőnek lennie velem.-löktem oda fél vállról.
-Tessék?-fordult meg nagyon meglepődött képpel.
-Jól hallotta.
-Mégis mi alapon merészelsz így visszaszájalni Cassandra!-kezdett dühbe gurulni.
-Nem vagyok Cassandra! A nevem Hayley! És igen is van hozzá alapom hogy haragudjak magára. El kell viselnem ahogy minden óráján belém köt és megkeseríti az életem plusz még maga van fennakadva azon hogy szakítottam az egós sztár sportoló fiacskájával! Mégis mit várt,hogy csak úgy a karjaiba vissza szaladok azok után hogy megerőszakolt ?!-ordítottam magamból kikelve míg könnyeim megállíthatatlanul potyogtak. Az osztálynak leesett az álla. Most kapcsoltam hogy végülis mit csinálok. Én most tényleg egy tanár fejét osztogatom?
-Ne merészeld szádra venni a fiam! Egyáltalán hogy van merszed így beszélni velem?! Azonnal az igazgatói irodába. Ne várd hogy ezt csak úgy megúszod -szűrte a fogai közt. Ha a pillantásával ölni tudott volna,én már rég halott lennék.



                                                                                              .......................

-Csodálkozom Hayley hogy itt vagy. Hisz te mindig is jó lány voltál,sose feleseltél,sohase keveredtél bajba.-beszélt furcsa magyar akcentussal az igazgató úr.
-Kioktatott az egész osztály előtt,sőt...leordibálta a fejem. Én egyenrangúan bánok az összes diákkal de igazságosnak tartom a kicsapást.-miiiiiii? Na ne. Kicsapás?
-Nem hiszem hogy szükséges ez. Hayley egy tisztelet tudó diák. Még ha ez most nem is tanúsította. Az igazságos megoldás a büntetés. Amúgy is...nem hiszem hogy hazugságokat mondott volna...ugye?-hajolt közelebb és én éreztem hogy nyert ügyem van.Még ha a büntetés is,de legalább nem kirúgás.
-Mi...ugye nem gondolja igazgató úr hogy én másképp bánok Hayleyvel a fiam miatt. Igen az tényleg igaz hogy a fiam megerőszakolta és ezért már nem győztem bocsánatot kérni, még ha nem is az én hibám.Egy szónak száz a vége igazgatóúr. Nem bánok másképp Hayleyvel mint a többi diákkal -mondta képébe hazudva az igazgatónak. Hogy hogy tud valaki így hazudni?
-Rendben...de akkor se csapjuk ki Hayleyt

                                                       ................................

Épp Rihanna ment amitől muszály volt nekem is énekelnem,amikor viszont leállt a kocsi.
-Na ne. Ilyen nincs.-mérgelődtem majd míg bírtam gyors lementem az út széléről.Kifogyott a benzin.Szuper.
-Mennyi szerencsétlenség ér még ma?Hogy az a......-szidkozodtam volna de a távolból egy férfi alakját baseball ütővel vettem észre ahogy felém közelít.
-Rég találkoztunk Hayley-szólt rekedtes hangján az idegen majd nekem az utolsó emlékem az hogy felemeli a baseball ütőt és nekem elsötétül minden.


Gonosz vagyok? Hát igen...eléggé :D Komikat kérek.

Díjak :D

Na sziasztok. Tudom egy kicsit későn jövök már ezzel de nem volt túl sok időm : /Szóval Vivitől kaptam egyszerre 3 díjat és ezt nagyon köszönöm neki :).








Még egyszer köszönöm mind a hármat ♥♥♥ ^^.

5.dolog rólam:

• Az egyik kedvenc blogom ez. Mármint nem félreérteni :D Mindet imádom.
• Nagyon sok blogom van -de ezt szerintem ti is észrevettétek xD-Konkrétan 10 blog. Elég nehéz mindre koncentrálni egyszerre + még az idő hiány. 
• Imádom a kutyám de sajnos szabadidőm elég kevés és +még hideg is van meg beteg is vagyok. Szóval mostanában nem nagyon sokat tudok vele foglalkozni :(.
• Nem vagyok határozott személyiség de viszont eléggé makacs tudok lenni.
• Mostanában nagyon sokat változik az ízlésem. Konkrétan majdnem minden héten váltotok egy kicsikét. hogy jó vagy rossz irányba? Is-is : D

Most nem küldöm el senkinek hanem aki szeretné viheti de írja ki kitől kapta. :D

Puszi.:ElenaBells

2. fejezet - Mi bajuk van az embereknek?

Sziasztok. És igen megjöttem a fejivel. Tényleg sajnálom hogy ennyit késtem de gépeltiltáson voltam/vagyok és beteg is ráadásul. A fejezet alatt van pár kép a fejihez hogy jobban belelássatok a dolgokba  ;). De nem is ragozom tovább remélem tetszeni fog. Jó olvasást hozzá :D

Mindenben, ami bánatot okoz neked, jusson eszedbe a következő alapelv: nemcsak hogy nem szerencsétlenség, ami történt, hanem olyasmi, amit derekasan elviselni egyenesen szerencse.

Marcus Aurelius



2. fejezet - Mi bajuk van az embereknek?


-Ez-ez-ez -makogott Steven.
-Ez?-kérdeztem értetlenül.
-Mióta tudsz te így énekelni?-lépett elő furcsán méregetve Lucy
-Nem is tudok énekelni -legyintettem.
-Még hogy nem tudsz? -jött mellém Stephanie-Tudod te egyáltalán milyen jól énekelsz?-kérdezte összeráncolt szemekkel.
-Én nem...-mondtam...volna ha anya be nem jön.
-Gyerekek nyomás suliba.Veled -mutatott rám- meg ha hazaérsz beszédem van-nézett rám szúrós tekintettel.
-Mi?Miért? Én nem tettem sem...-kezdtem volna a magyarázkodást.
-Nem! Nem érdekel a magyarázkodás. Majd később megbeszéljük. Nyomás a suliba.-fojtotta belém a szót majd Stevennek odadobta a kocsi kulcsot.
-De...én-néztem értetlenül.
-Nyomás-mutatott az ajtó felé szigorú tekintettel. Én inkább nem vitatkoztam csak fujtatva az ajtó felé vettem az irányt.Gyorsan felkaptam az iskolatáskám majd halkan próbáltam kinyitni az ajtót.Az ajtó lassan nyikorogva nyílt ki hogy elém terüljön megint egy borzalmas nap. Nem törődve azzal hogy zajt csapok vágtam be az ajtót majd gyors léptekkel letrappoltam a lépcsőn,figyelve hogy szokásomhoz híven megint el ne essek.  Lent Steven óriási fogkrémreklámos vigyorral várt a kocsi előtt.
-Tessék-nyitotta ki az anyósüllés ajtaját.
-Nem lehetne hogy én vezessek-kérdeztem hatalmas boci szemekkel nézve.
-Ne is álmodj róla.-rázta hevesen a fejét.
-Miért ne? Van jogsim-mondtam
-Nem érdekel. Én vezetek.-mondta könnyű egyszerűséggel.
-Akkor nem fogok beszállni-raktam keresztbe a kezem mint egy 6 éves kislány, aki azért durcáskodik mert az anyukája nem vette meg neki a játékát."Már csak két copf kellene. Vajon mit szólnának hozzá?"-mosolyodtam el ördögien.
-Jól van te akartad-térítette vissza a valóságba Steven hangja. Éreztem ahogy a lábam elhagyja a biztonságos földet, és két erős kart ami felemeli. A tulajdonosa a két kéznek hangosan nevetni kezdett és rögtön tudtam hogy, nem kell felnéznem ahoz hogy tudjam ki az. Steven.
-Azonnal tegyél le te nagydarab mamlasz-ütögettem a mellkasát nem nagy sikerrel.
-Én nagydarab? És mamlasz? Na húgi ma nem épp a legjobb poénokat sütöd el.-nevetett fel. "Bárcsak letörölhetném azt a hatalmas vigyort az arcáról. De hogyan? Megvan".
-Igen Steven igazad van-bólintottam ördögi vigyorral. Stev abbahagyta a vihorászást majd furcsán méregetve nézett le rám.
-Tudom-mosolygott nagy vigyorral de látszott rajta hogy gyanúsnak találja ezt az egyetértést.
-Igen... De elgondolkoztam valamin amire csak te tudod a választ okos bátyám-mosolyogtam. "Okos? Na jó ezt most lehetett tőlem elsőnek de utoljára hallani "
-Okos? Te bevallottad hogy okos vagyok? Mire készülsz?-nézett gyanúsan.
-Először is elengednél mert nem kicsit furcsa és kényelmetlen helyzet ez nekem hogy az utca szélén állunk,jobban mondva te állsz, és a karjaidba tartasz.-magyaráztam
-Nem míg el nem mondod mit tervezel a kicsi hugica fejedbe -mosolygott furcsán. Kicsi? Adok én neked.
-Én? Hogy feltételezheted hogy megbántanálak valamivel is? -kérdeztem tetetett felháborodsággal.
-Simán-mondta meg a nyilvánvalót.-Na szóval mit tervezel?
-Semmit. Csak éppen azon töröm a "kicsi hugica fejem"-rajzoltam macska körmöket-hogy vajon mit szólna anya ha megtudná a tegnapelőtti bulin történteket-mosolyogtam. Stevennek lefagyott a vigyor a képéről.
-Na most már letennél-kérdeztem durcásan. Steven nem válaszolt csak a távolba meredt fejjel lerakott.
-Na szerinted? Biztos nagyon kiakadna és összetörnéd a szívét. Meg persze számíthatsz a buli eltiltásra is és a szobafogságra.-mosolyogtam a ledermedt fejjel néző Stevre. Hát igen...mindig is tudtam hol lehet legjobban bántani Stevent de persze ezt csak alkalomattán használtam.
-Nem mernéd-tért vissza a valóságba majd fenyegetően felemelte a kezét.
-De megmerném. De tudod mit? Ha megengeded hogy vezessek akkor nem lesz semmi baj. Anyának se tör össze a szíve,én vezethettem végre a kocsim és te se leszel szoba fogságba. Látod? Mindenki jól járna.-mosolyodtam el.
-Nem, azt már nem. Nem engedem hogy vezesd a kocsit és pont.-mondta határozottan.
-Steven. Tudom hogy féltesz azóta-remegtem bele mert az emlék újra lejátszódott bennem.-De én tovább léptem,te is tedd ezt. Akár hiszed akár nem tudok magamra vigyázni és nem vagyok felelőtlen buta kislány. Felnőttem. Fogadd el. Kérlek-beszéltem vele most már komolyan.-De...ha nem engedsz el tényleg el mondom-mosolyodtam el játékosan majd oldalba böktem.
-Ah...nem vihetlek még egy darabig légyszi?-próbált úgy nézni rám mint ahogy én szoktam: kölyök kutya szemekkel.De ez nekem nem jött be.
-Tudod te milyen cikis hogy a bátyám visz a suliba? Hm?-vontam össze szemöldököm.-És... így legalább anya se tudja meg az igazságot. Na?
-Te fenyegetőzöl-mutatott rá a lényegre.
-Végre hogy rájöttél. Na add ide a kocsi kulcsot-húztam ki a kezéből. Majd bepattantam az autóba. Beleraktam a kocsi kulcsot majd éreztem ahogy a kocsim halkan beindul én meg rátaposok a gázra.
-Szia-köszöntem majd elhajtottam. Hallottam még ahogy Stev odaköszön egy helló-t majd a kocsijához ballag és ő is elindul az egyetemre.




                                                                 ......................


 "Miért ilyen nehéz itt parkoló helyett találni?"-mérgelődtem mert már majdnem minden hely betelt amikor megláttam egy üres helyett egy gyönyörű fekete telepjáró mellett.
Szépen beparkoltam majd kiszálltam. Végig mentem a sok kocsi mellett és bámultam ki a fejemből. Éreztem ahogy egynémellyik gyerek megbámul de nem értettem miért. "Miért viselkedik most mindenki ilyen furcsán? Elsőnek anya most meg ők." -fujtattam. Az ajtóban hallottam ahogy egy törékeny kis hang a nevemet ordibálja. Kinyitva az ajtót egy nagyot sóhajtottam mert tudtam hogy ma is szörnyű napunk lesz.
-Hayley! Hayley!-tört át a tömeg között a kis kobold barátnőm:Alisha.
-Szia Alisha. Mi újság?-figyeltem a lihegő lányt.
-Azt nézd- terelt a nevelői felé. Megálltunk egy plakátnál de nem értettem miért is.
-Miért álltunk meg itt?-kérdeztem összevont szemöldökkel.
-Olvasd!-parancsolta
-"Az iskolába járó jó tanuló tanulóknak lehetőségük nyillik ellátogatni Amerika sztár birodalmába, Los Angelesbe, ahol megnézhetnek egy kiváló koncertet Justin Bieber előadásában" ? -kérdeztem összevont szemöldökkel- És? -nem értettem semmit sem. Miért ilyen nagy szám ez?. Alisha kitágult szemekkel  bámult rám.
-És? Hayley felfogod te mit olvastál?-kérdezte ledöbbenve. Én csak helyeslően bólintottam.
-Csajszi felfogod te ezt Hollywood és Justin Bieber-kezdet el ugrándozva sikítani. Mire ez a nagy felhajtás komolyan mondom Justin Bieber körül. Kit érdekel?
-Igen felfogom és a Hollywood része még jól is hangzik de miért nagy szám Justin Bieber? Egy átlagos tinédzser mint mi annyi különbséggel hogy, neki jár a luxus nekünk meg nem-próbáltam észhez téríteni barátnőm fejét.
-Hayley.-nézett rám mérgesen.
-Mi az? -emeltem fel védekezésképpen két karom.
-Ne mondj ilyeneket mert-és itt csengettek. Halleluja. Nem kell végig hallgatnom ahogy Alisha isteníti azt a 17 éves -vagy nem tudom mennyi éves- sztárocskát.
-Hoppá! Nekem mennem kell órára. Majd találkozunk ebédnél. Szia- hadartam el majd gyors ölelés után otthagytam száj tátott barátnőm. -"Komolyan mondom tényleg: Mi bajuk van ma az embereknek?"-gondoltam. Gyors léptekkel szeltem át a folyosókat amikor eszembe jutott hogy nem is tudom milyen órám lesz az első.  Gyors előhalásztam az órarendem majd magamba olvasni kezdtem:"Kémia,Biológia,Tesi,Irodalom,Matek,Töri. Töri? Na ne. Mr.Farrel. Mr. Farrel Ryan apja aki látszólag nagyon sajnálja Ryan viselkedését de amikor nem látják irtóra megkeseríti az életem amiért szakítottam az ő sztár sportoló fiacskájával és nem fogtam be a szám és elmondtam mit tett. Hogy...megerőszakolt."-az emlék gondolatára ma már másodjára beleremegtem. "Remek. Ez a nap is kész kín szenvedés lesz."-sóhajtottam majd elindultam első órámra hogy szembesüljek a ténnyel:Az életem egy rakás szerencsétlenség.

Hayley -ék háza (kívülről):



Hayley kocsija:



Az iskola: