Sziasztok :). A blog első bejegyzése *-*. De elég a locsifecsiből c(: . Itt a prolológus( ne lett valami nagy szám de kíváncsian várom a véleményeteket) :
"Mint minden embernek nekem is volt egy álmom. Egy álom amit soha sem gondoltam volna hogy valóra válthatom. De a legnagyobb meglepetésem mégis az volt hogy ez az álom nem is volt olyan mesébe illő mint azt én gondoltam. Hayley Smith vagyok. Hallgasd a történetem.
Egy átlagos lány Philadelphia városából akinek legnagyobb vágya hogy egyszer híres legyen.
Persze ez lehetetlen. Hogy miért is?
1. Ahhoz hogy felfedezzenek piszok nagy szerencsének kell hogy legyen. Én és a szerencse két külön fogalom.
2. Nehéz lenne úgy híresnek lenni hogy még a saját családod előtt sem mersz énekelni.
3. Nem is vagyok tehetséges.
Van két nővérem Stephanie és Lucy és egy bátyám Steven. Én és a testvéreim...hát szóval ég és föld. Míg Lucy és Stephanie a figyelem középontjában vannak -amit imádnak- addig én próbálok elbújni a kíváncsi szemek elől. Stephanie és Lucy életvidám lányok akik kimutatják érzéseiket és imádnak bulizni míg én inkább csendben szenvedő típus vagyok. Steven azok után amit Ryan tett... nagyon félt engem. Megviselte ami történt velem. Nem mintha engem nem még most is a szemem előtt lebegnek azok a kép kockák, az az eltökélt arc azok a rémült sikolyok amik tőlem jöttek és a sok sírás ami igénybe vette több éjszakám,nappalom. Kívülről próbálom erősnek mutatni magam,mintha nem viselne meg,mintha nem érdekelne,mintha túl léptem volna rajta...de az igazság az hogy még most is emészt a fájdalom. Nem tudom hogy érdemeltem ki...komolyan nem tudom. De azt igen hogy az életem ennél siralmasabb és szerencsétlenebb nem lehetne. Vagy mégis?"-gondoltam magamban persze itt még nem tudtam hogy mi vár rám.
"Mint minden embernek nekem is volt egy álmom. Egy álom amit soha sem gondoltam volna hogy valóra válthatom. De a legnagyobb meglepetésem mégis az volt hogy ez az álom nem is volt olyan mesébe illő mint azt én gondoltam. Hayley Smith vagyok. Hallgasd a történetem.
Egy átlagos lány Philadelphia városából akinek legnagyobb vágya hogy egyszer híres legyen.
Persze ez lehetetlen. Hogy miért is?
1. Ahhoz hogy felfedezzenek piszok nagy szerencsének kell hogy legyen. Én és a szerencse két külön fogalom.
2. Nehéz lenne úgy híresnek lenni hogy még a saját családod előtt sem mersz énekelni.
3. Nem is vagyok tehetséges.
Van két nővérem Stephanie és Lucy és egy bátyám Steven. Én és a testvéreim...hát szóval ég és föld. Míg Lucy és Stephanie a figyelem középontjában vannak -amit imádnak- addig én próbálok elbújni a kíváncsi szemek elől. Stephanie és Lucy életvidám lányok akik kimutatják érzéseiket és imádnak bulizni míg én inkább csendben szenvedő típus vagyok. Steven azok után amit Ryan tett... nagyon félt engem. Megviselte ami történt velem. Nem mintha engem nem még most is a szemem előtt lebegnek azok a kép kockák, az az eltökélt arc azok a rémült sikolyok amik tőlem jöttek és a sok sírás ami igénybe vette több éjszakám,nappalom. Kívülről próbálom erősnek mutatni magam,mintha nem viselne meg,mintha nem érdekelne,mintha túl léptem volna rajta...de az igazság az hogy még most is emészt a fájdalom. Nem tudom hogy érdemeltem ki...komolyan nem tudom. De azt igen hogy az életem ennél siralmasabb és szerencsétlenebb nem lehetne. Vagy mégis?"-gondoltam magamban persze itt még nem tudtam hogy mi vár rám.
